26 éjszaka - Erotikus kalandok
18.
Csajozási és pasizási tanácsok
Még a Miss Greenglass-szel kötött fogadásunk elején tettem néhány előzetes
lépést - vagy legalábbis megpróbáltam - abból a célból, hogy megkönnyítsem a
dolgomat, amikor a legnagyobb kihívást jelentő betűkhöz érek. Be kell vallanom,
hogy egészében nézve kevés sikerrel jártam ebben a kérdésben. Már a
rendelkezésemre álló hat hónap fele eltelt, és bár túljutottam az ábécé felén, a
nehezebbik rész következett. Menet közben elraktároztam néhány, többé-kevésbé
homályos iratot, és a szükség órájában eszembe jutott egy újságkivágás, amelyet
előrelátón elraktam, gondolva az ínséges időkre. Előástam és ismét
végigolvastam. Egy alacsony példányszámban megjelenő hetilap hirdetése volt. Az
újság baloldali politikával és a New Age rejtélyeivel foglalkozott. Egyebek
között egy Asztrálbolygó nevű társaság kínálatát reklámozta, a következőképpen:
Látogassa meg az Asztrálbolygót, amely a Haladást és a Megvilágosodást
szolgálja. Spirituális tanácsadás. Érzelmi válságok kezelése. Kristálygömb.
Testékszerek. Meditációs gyakorlatok. Boszorkányság. Látogatás csak
bejelentkezéssel. Ezt a cím követte, majd a hirdetés alján egy fiatal nőt
ábrázoló, nagyon apró fénykép következett, alatta a neve: Quintana. 198 Képtelen
voltam kideríteni, hogy ez a kereszt-vagy az utóneve volt-e. Különös módon, bár
a látogatáshoz be kellett jelentkezni, nem adtak meg telefonszámot. Ezek után
sejtelmem sem volt a bejelentkezés módjáról. Úgy döntöttem, megkockáztatom, hogy
egész egyszerűen beállítok hozzájuk. A cím az egykor Lower East Side-nák hívott
negyed mélyén volt. Kifizettem a taxit, kikerültem néhány fekvő egyént, akik a
délutáni szunyókálásukat intézték a járdán, majd beléptem az Asztrálbolygó
ajtaján. Szinte mellbe vágott a tömjén szaga. Az átható illatú sötétség mélyén
aprócska harangok csilingeltek halkan. A világítást néhány gyertya szolgáltatta,
amelyek rendszertelenül elhelyezett zsámolyokon álltak. Úgy láttam, a
zsámolyoknak nincs is más céljuk. Valahonnan halk, susogó hangot hallottam, és
egy ifjú hölgy siklott át a helyiség hátsó falát alkotó függönyök között. A
szoba általános félhomályának és a fénykép elmosódottságának köszönhetően nem
voltam biztos abban, hogy a hirdetésben látott hölgy áll előttem, de
valószínűnek tűnt. Hosszú, laza, fehér köntöst viselt, és mezítláb volt. Ahogy
közelebb lépett, láttam, hogy az arca nincs kifestve, és ez valamiért nemhogy
csökkentette volna, ellenkezőleg, kihangsúlyozta arcának tiszta szépségét. A
lazán leomló köntös eltakarta az alakja java részét, de nem rejtette el feszes,
szemlátomást szabadon hagyott kebleinek formáját. - Namas te - köszöntött az
ifjú hölgy. - Légy üdvözölve az Asztrálbolygón! - Köszönöm. Maga Quintana? -
Igen - mondta. - Én vagyok Quintana. A hangja halkan és lágyan, szinte éterien
csengett. Volt benne valami, ami miatt lehangolóan esetlennek, betolakodónak
éreztem magam. - Bocsásson meg, hogy bejelentkezés nélkül magára törtem -
mondtam -, de nem találtam… 199 - Ó, én tudtam, hogy jön! - szakított félbe. -
Megéreztem a kisugárzását. Vártam magát! - Tényleg? Ez komoly? - kérdeztem. A
lány csinos volt, de volt benne valami furcsa is. - Akkor a nevemet is tudja?
Finoman elmosolyodott. - A nevek lényegtelen dolgok. A szellemét ismertem fel. -
De a nevek fontosak is lehetnek - vitatkoztam. - Például az öné. Quintana. Mit
mondjak, nagyon szokatlan név. Vajon igazi? - A név pusztán jelkép - vállat vont
-, a fizikai megjelenés mesterséges szimbóluma. Semmit sem jelent! - Számomra
igen! - mondtam. - Ez a keresztneve? - Kérem! - Quintana leintett. - Azért jött
ide, mert szükségét érezte. Ezt világosan érzem. Hadd segítsek magának! Maga
földhözragadt ember, akinek a lelke arra vágyik, hogy szabadon szárnyalhasson.
Próbált valaha szent dalokat énekelni? Lelki útbaigazítást keres? - Nem egészen
- csóváltam meg a fejemet. - Én csak… - Nem - szakított félbe ismét Quintana. -
Az aurája több… - Elkezdett keringeni körülöttem, az egyik kezét felemelte,
mintha az aurámat tapogatná. - Igen, földi, tapintható… fizikai megoldás után
kiált! - Azt hiszem igaza van - helyeseltem. - Egy lélek ki akar szabadulni…
Talán a test egyik nyílásán keresztül kiszabadulhat börtönéből… Történetesen én
is a test egyik nyílására gondoltam. De nem a saját testemére, hanem az övére. -
így van - mondtam. - Azért jött ide, mert keres valamit - folytatta Quintana. -
Mondja el mi az, és én mindent megteszek, hogy segítsek. - Tulajdonképpen azért
jöttem, hogy megtudjam, mi a neve - mondtam. - Tudom, hogy csupán a fizikai
megjelenés mesterséges szimbóluma, de… Quintana felsóhajtott, ami érdekes és
látványos hatást gyakorolt a mellére. 200 - Ha kitér előle, nem oldhatja meg a
problémáját - mondta. - Jöjjön velem! Követtem. A függöny mögött egy kisebb
szoba volt. Éppoly sötét volt, mint a nagy, de sokkal lakályosabb. A padlóját
mindenfelé takarók és párnák borították. - Kérem, üljön le! - búgta. - Van egy
kevés herbateánk, és később majd a Tarothoz fogunk fordulni. Egy párnarakás felé
intett; én leültem rá, bár elég kényelmetlen volt. Azon gondolkodtam, vajon
honnan származhat a tea. Talán az is a lélek egyik kipárolgása lehetett.
Quintana komoly arccal meredt rám. - A melleimet nézi - szólalt meg. - Akarja
látni? - Hát, izé, igen - pislogtam. Kinyitotta a köntös nyakát, lecsúsztatta a
vállain, és derékig lemeztelenítette magát. A melle kerek volt és feszes, a két
gömb kissé széttartott, a bimbók eperszínben tündököltek. - El kell mélyülnie és
felül kell emelkednie a fizikai dolgokon - mondta Quintana. - A test csupán egy
burok, egy átmeneti váz, amely romlásra és elmúlásra ítéltetett. Csak a lélek
halhatatlan. Érzem, hogy a lelke szárnyalni vágyik, túl az anyagi világ határán!
Azon kell dolgoznunk, hogy kiszabadítsuk ezt a lelket. Meditált már valaha?
Abban a pillanatban éppen a melleiről meditáltam. - Nézze - mondtam. - Igaza
van. Én egy nagyon materiális személy vagyok. így elképzelhető, hogy a lelkemet
is fizikai eszközökkel lehet szabaddá tenni. Ha az ön ideiglenes vázát
összetennénk az enyémmel, az valószínűleg meghozná a szabadulást… Quintana
megrázta a fejét. - Maga arról beszél, amiről csupán azt hiszi, hogy vágyik rá -
mondta. - Nem arról, ami a lelke mélyen lapul. A bal agyfélteke által vezérelt
váz zsarnoksága kényszeríti arra, hogy erotikus tárgyként tekintsen rám. Ez
csupán illúzió, ami megakadályozza a megvilágosodását. - Tényleg? -
csodálkoztam. - Akkor honnan származik ez az erekció? Szerintem a péniszem nincs
igazán tisztában azzal, hogy csupán a bal agyféltekém által vezérelt váz egyik
alkatrésze. Quintana nem tűnt izgatottnak. - Egy erekció pusztán a földhözragadt
fantázia megnyilvánulása. A maga igazi lelki lényege felemelkedésre vágyik… -
Nem, nem arra! - vágtam közbe. - Magára vágyik! Arra vágyik, hogy megfoghassa a
maga gyönyörű melleit. Arra vágyik, hogy magába hatolhasson, és a testem körül
érezhesse a maga lábát, hogy a csípője fel-le hullámozzon alattam. De
mindenekelőtt arra vágyik, hogy megtudja a maga nevét. Az igazi nevét. Ha
valóban segíteni akar nekem, ez lenne a legjobb kezdés. Quintana vállat vont. A
melle ugrott egyet. A farkam pedig rándult egyet. - A nevem Quintana - mondta. -
De csak a nevem. Ez egy név. De nem az, ami vagyok. - Hát, jó - mondtam. -
Részemről rendben. - Ha azt mondta, ez a neve, akkor az nekem is éppen
megfelelt, és Miss Greenglassnek is meg kellett elégednie vele. - Már most ami
ezt az erekciót illeti… - Elűzheti magától! - mondta. - Nem valós dolog.
Koncentráljon! Nézzen mélyen magába, és rá fog döbbenni, hogy a hús vágya csupán
káprázat… Lerántottam a cipzáramat és hagytam, hogy a merevségem kiugorjon a
nyíláson. Arra gondoltam, ha ő megmutathatta nekem ideiglenes vázát, én is
megmutathatom az enyémet. - Hát ez káprázat lenne? - kérdeztem. - Egy illúzió?
Egy hamis váz? Azt hiszem, egy pillanatra kitágult a szeme. Nem válaszolt rögtön
és nem is mozdult. Csendben üldögéltünk, és kezdtem magam ostobán érezni. De egy
idő után vett egy mély lélegzetet. - Talán - mondta lágyan, majd szünetet
tartott. - Van egy eljárás, bizonyos jógaguruk gyakorolják; a megvilágosodás
elérhető egy… A szexuális kapcsolat egyik esztétikus formája által is. 202 - Na,
erről beszélgessünk! - csaptam le gyorsan. - Meg kell értenie - magyarázta
Quintana -, ez spirituális eljárás. Nincs benne szerepe a vágynak, semmiféle
földi szenvedélynek. - Ó, természetesen - mondtam. - Biztosan így van. Másképp
nem is fogadnám el! - Vetkőzzön! - mondta. Felállt és végrehajtotta a saját
utasítását. Én is így tettem, de a szememet rajta tartottam, miközben
végigsiklatta a testén a fehér köntöst. Meztelenül állt előttem. Pazar
látványban volt részem. Az erekcióm tovább erősödött. Quintana kihúzott a
kupacból egy párnát, a padlóra tette és törökülésben ráültetett. Aztán egészen
közel hozzám lépett, és velem szemben leereszkedett. Az ölem fölött guggolt.
Odanyúltam, hogy megérintsem a mellét, de élénken megrázta a fejét. - Nem! Csak
maradj nyugton. Ne gondolj semmire! Ezt könnyű volt mondani, de annál nehezebb
megcsinálni. Még nehezebb volt a kezemet az oldalam mellett tartani, amikor
puha, meleg ujjai megérintették buzgón ágaskodó keménységemet, és egyenesen
tartották, amíg fölé igazította magát. Lehet, hogy ez az egész csupán
spirituális izé volt a számára, de volt ebben a spirituális dologban valami, ami
nedvessé tette, és előkészítette a szeretkezésre. Fokozatosan befogadott lágy,
szoros testébe, én pedig gyönyörködve szuszogtam. - Csss! - csitított. - Ürítsd
ki a telkedből a vágyat! Elmélkedj a lelkek csatlakozásáról! Beszéd közben egyre
mélyebbre és mélyebbre engedett magába, amíg végül a combjaimon ült, és teljesen
beletemetkeztem káprázatos testébe. - Quintana… - hörögtem. A légzésem egyre
gyorsult, a szívem vadul kalapált, a kezem erősen reszketett, hogy
megérinthessem valahol, bárhol. Képtelen voltam mozdulatlan maradni. Finoman
megcirógattam formás, puha combját. 203 - Nem! - mondta ismét, és elvette a
kezemet a testétől. - Nyugton kell maradnod! El sem tudtam képzelni, hogyan
csinálhatják azok a jógik. Lehetetlennek tűnt számomra, hogy az ember csak ül,
nem csinál semmit, és nem csökken sem a vágya, sem az erekciója, hanem éppen
ellenkezőleg. Csinálnom kellett valamit! A lehető legfinomabb módon
megfeszítettem a combizmaimat, és enyhén felfelé toltam a csípőmet. Éreztem,
hogy még mélyebbre merülök a testébe. Quintana kinyitotta a száját, kétségkívül
azért, hogy ismét rám szóljon, de feddő szavak helyett halk nyögés tört elő a
torkából. Ez bátorítólag hatott rám, és kissé erősebben ringattam magam. -
Nyugton kell maradnod - mondta Quintana, szinte könyörögve. - Nem szabad… - Nem
tehetek róla - válaszoltam. - Érzem a lelket, Quintana. Érzem az istent
magamban! Te is érzed, Quintana? - Még erősebben ringattam. - Ó… - nyögte, - Ó,
nem… ó! Sötét szeme, amelyet eddig a messzeségbe fúrt, mintha a végtelenségen
elmélkedett volna, kitágult és kissé elhomályosodott. Aztán hirtelen zokogó
nyögést hallatott, és velem együtt ő is mozogni kezdett. A melle finoman
ringott, csodás combja ívben feszült, amint követte a testem ritmusát. - Igen! -
lihegte, és minden egyes döfésnél felnyögött. - Ó, igen… igen… Csináld! Ekkor
végre rátettem a kezemet és végigsimítottam sima combját, az oldalát, majd a
mellét. Finoman gyúrni kezdtem a finom dombokat. Az ujjaim között dörzsölgettem
a bimbóit, és még erősebben mozogtam. Hátravetette a fejét, kinyitotta a száját
és hatalmasat sikított. - Ó, Jézusom! - kiáltotta. Aztán körém fonta a karjait,
megszorított, magával húzott, és előrerántotta a testemet, miközben hanyatt
vetette magát. Miközben átfordultunk, valahogyan sikerült együtt maradnunk.
Immár ő volt alul, én fölötte, és továbbra is benne voltam a testében. Felemelte
a lábait, és majdnem függőlegesen kinyújtotta, majd amennyire csak tudta,
széttárta. Mindent bedobtam. És ő is. A lábai felemelkedtek és körém fonódtak.
Még sosem szorított láb olyan erővel, mint az övé. Vadul tekergő teste felívelt
a padlóról, újra és újra megrázkódott, mialatt a szájából ömlő szavak
érthetetlen zagyvasággá olvadtak össze, majd hamarosan éles, hangos sikoltás
szakadt ki belőle, amely végül elhalt. - Te szemétláda - mondta Quintana, miután
lecsillapodott a légzése. - Ezzel beleavatkoztál a belső utazásomba, és
megakadályoztad a lelki előrejutásomat. Visszavetetted a folyamatot, mielőtt
teljesen megvilágosodott lény lett volna belőlem! - Tényleg én okoztam? -
kérdeztem. - Sajnálom, de… - Csináljuk újra - szakított félbe.