26 éjszaka - Erotikus kalandok

18.

Csajozási és pasizási tanácsok

Még a Miss Greenglass-szel kötött fogadásunk elején tettem néhány előzetes lépést - vagy legalábbis megpróbáltam - abból a célból, hogy megkönnyítsem a dolgomat, amikor a legnagyobb kihívást jelentő betűkhöz érek. Be kell vallanom, hogy egészében nézve kevés sikerrel jártam ebben a kérdésben. Már a rendelkezésemre álló hat hónap fele eltelt, és bár túljutottam az ábécé felén, a nehezebbik rész következett. Menet közben elraktároztam néhány, többé-kevésbé homályos iratot, és a szükség órájában eszembe jutott egy újságkivágás, amelyet előrelátón elraktam, gondolva az ínséges időkre. Előástam és ismét végigolvastam. Egy alacsony példányszámban megjelenő hetilap hirdetése volt. Az újság baloldali politikával és a New Age rejtélyeivel foglalkozott. Egyebek között egy Asztrálbolygó nevű társaság kínálatát reklámozta, a következőképpen: Látogassa meg az Asztrálbolygót, amely a Haladást és a Megvilágosodást szolgálja. Spirituális tanácsadás. Érzelmi válságok kezelése. Kristálygömb. Testékszerek. Meditációs gyakorlatok. Boszorkányság. Látogatás csak bejelentkezéssel. Ezt a cím követte, majd a hirdetés alján egy fiatal nőt ábrázoló, nagyon apró fénykép következett, alatta a neve: Quintana. 198 Képtelen voltam kideríteni, hogy ez a kereszt-vagy az utóneve volt-e. Különös módon, bár a látogatáshoz be kellett jelentkezni, nem adtak meg telefonszámot. Ezek után sejtelmem sem volt a bejelentkezés módjáról. Úgy döntöttem, megkockáztatom, hogy egész egyszerűen beállítok hozzájuk. A cím az egykor Lower East Side-nák hívott negyed mélyén volt. Kifizettem a taxit, kikerültem néhány fekvő egyént, akik a délutáni szunyókálásukat intézték a járdán, majd beléptem az Asztrálbolygó ajtaján. Szinte mellbe vágott a tömjén szaga. Az átható illatú sötétség mélyén aprócska harangok csilingeltek halkan. A világítást néhány gyertya szolgáltatta, amelyek rendszertelenül elhelyezett zsámolyokon álltak. Úgy láttam, a zsámolyoknak nincs is más céljuk. Valahonnan halk, susogó hangot hallottam, és egy ifjú hölgy siklott át a helyiség hátsó falát alkotó függönyök között. A szoba általános félhomályának és a fénykép elmosódottságának köszönhetően nem voltam biztos abban, hogy a hirdetésben látott hölgy áll előttem, de valószínűnek tűnt. Hosszú, laza, fehér köntöst viselt, és mezítláb volt. Ahogy közelebb lépett, láttam, hogy az arca nincs kifestve, és ez valamiért nemhogy csökkentette volna, ellenkezőleg, kihangsúlyozta arcának tiszta szépségét. A lazán leomló köntös eltakarta az alakja java részét, de nem rejtette el feszes, szemlátomást szabadon hagyott kebleinek formáját. - Namas te - köszöntött az ifjú hölgy. - Légy üdvözölve az Asztrálbolygón! - Köszönöm. Maga Quintana? - Igen - mondta. - Én vagyok Quintana. A hangja halkan és lágyan, szinte éterien csengett. Volt benne valami, ami miatt lehangolóan esetlennek, betolakodónak éreztem magam. - Bocsásson meg, hogy bejelentkezés nélkül magára törtem - mondtam -, de nem találtam… 199 - Ó, én tudtam, hogy jön! - szakított félbe. - Megéreztem a kisugárzását. Vártam magát! - Tényleg? Ez komoly? - kérdeztem. A lány csinos volt, de volt benne valami furcsa is. - Akkor a nevemet is tudja? Finoman elmosolyodott. - A nevek lényegtelen dolgok. A szellemét ismertem fel. - De a nevek fontosak is lehetnek - vitatkoztam. - Például az öné. Quintana. Mit mondjak, nagyon szokatlan név. Vajon igazi? - A név pusztán jelkép - vállat vont -, a fizikai megjelenés mesterséges szimbóluma. Semmit sem jelent! - Számomra igen! - mondtam. - Ez a keresztneve? - Kérem! - Quintana leintett. - Azért jött ide, mert szükségét érezte. Ezt világosan érzem. Hadd segítsek magának! Maga földhözragadt ember, akinek a lelke arra vágyik, hogy szabadon szárnyalhasson. Próbált valaha szent dalokat énekelni? Lelki útbaigazítást keres? - Nem egészen - csóváltam meg a fejemet. - Én csak… - Nem - szakított félbe ismét Quintana. - Az aurája több… - Elkezdett keringeni körülöttem, az egyik kezét felemelte, mintha az aurámat tapogatná. - Igen, földi, tapintható… fizikai megoldás után kiált! - Azt hiszem igaza van - helyeseltem. - Egy lélek ki akar szabadulni… Talán a test egyik nyílásán keresztül kiszabadulhat börtönéből… Történetesen én is a test egyik nyílására gondoltam. De nem a saját testemére, hanem az övére. - így van - mondtam. - Azért jött ide, mert keres valamit - folytatta Quintana. - Mondja el mi az, és én mindent megteszek, hogy segítsek. - Tulajdonképpen azért jöttem, hogy megtudjam, mi a neve - mondtam. - Tudom, hogy csupán a fizikai megjelenés mesterséges szimbóluma, de… Quintana felsóhajtott, ami érdekes és látványos hatást gyakorolt a mellére. 200 - Ha kitér előle, nem oldhatja meg a problémáját - mondta. - Jöjjön velem! Követtem. A függöny mögött egy kisebb szoba volt. Éppoly sötét volt, mint a nagy, de sokkal lakályosabb. A padlóját mindenfelé takarók és párnák borították. - Kérem, üljön le! - búgta. - Van egy kevés herbateánk, és később majd a Tarothoz fogunk fordulni. Egy párnarakás felé intett; én leültem rá, bár elég kényelmetlen volt. Azon gondolkodtam, vajon honnan származhat a tea. Talán az is a lélek egyik kipárolgása lehetett. Quintana komoly arccal meredt rám. - A melleimet nézi - szólalt meg. - Akarja látni? - Hát, izé, igen - pislogtam. Kinyitotta a köntös nyakát, lecsúsztatta a vállain, és derékig lemeztelenítette magát. A melle kerek volt és feszes, a két gömb kissé széttartott, a bimbók eperszínben tündököltek. - El kell mélyülnie és felül kell emelkednie a fizikai dolgokon - mondta Quintana. - A test csupán egy burok, egy átmeneti váz, amely romlásra és elmúlásra ítéltetett. Csak a lélek halhatatlan. Érzem, hogy a lelke szárnyalni vágyik, túl az anyagi világ határán! Azon kell dolgoznunk, hogy kiszabadítsuk ezt a lelket. Meditált már valaha? Abban a pillanatban éppen a melleiről meditáltam. - Nézze - mondtam. - Igaza van. Én egy nagyon materiális személy vagyok. így elképzelhető, hogy a lelkemet is fizikai eszközökkel lehet szabaddá tenni. Ha az ön ideiglenes vázát összetennénk az enyémmel, az valószínűleg meghozná a szabadulást… Quintana megrázta a fejét. - Maga arról beszél, amiről csupán azt hiszi, hogy vágyik rá - mondta. - Nem arról, ami a lelke mélyen lapul. A bal agyfélteke által vezérelt váz zsarnoksága kényszeríti arra, hogy erotikus tárgyként tekintsen rám. Ez csupán illúzió, ami megakadályozza a megvilágosodását. - Tényleg? - csodálkoztam. - Akkor honnan származik ez az erekció? Szerintem a péniszem nincs igazán tisztában azzal, hogy csupán a bal agyféltekém által vezérelt váz egyik alkatrésze. Quintana nem tűnt izgatottnak. - Egy erekció pusztán a földhözragadt fantázia megnyilvánulása. A maga igazi lelki lényege felemelkedésre vágyik… - Nem, nem arra! - vágtam közbe. - Magára vágyik! Arra vágyik, hogy megfoghassa a maga gyönyörű melleit. Arra vágyik, hogy magába hatolhasson, és a testem körül érezhesse a maga lábát, hogy a csípője fel-le hullámozzon alattam. De mindenekelőtt arra vágyik, hogy megtudja a maga nevét. Az igazi nevét. Ha valóban segíteni akar nekem, ez lenne a legjobb kezdés. Quintana vállat vont. A melle ugrott egyet. A farkam pedig rándult egyet. - A nevem Quintana - mondta. - De csak a nevem. Ez egy név. De nem az, ami vagyok. - Hát, jó - mondtam. - Részemről rendben. - Ha azt mondta, ez a neve, akkor az nekem is éppen megfelelt, és Miss Greenglassnek is meg kellett elégednie vele. - Már most ami ezt az erekciót illeti… - Elűzheti magától! - mondta. - Nem valós dolog. Koncentráljon! Nézzen mélyen magába, és rá fog döbbenni, hogy a hús vágya csupán káprázat… Lerántottam a cipzáramat és hagytam, hogy a merevségem kiugorjon a nyíláson. Arra gondoltam, ha ő megmutathatta nekem ideiglenes vázát, én is megmutathatom az enyémet. - Hát ez káprázat lenne? - kérdeztem. - Egy illúzió? Egy hamis váz? Azt hiszem, egy pillanatra kitágult a szeme. Nem válaszolt rögtön és nem is mozdult. Csendben üldögéltünk, és kezdtem magam ostobán érezni. De egy idő után vett egy mély lélegzetet. - Talán - mondta lágyan, majd szünetet tartott. - Van egy eljárás, bizonyos jógaguruk gyakorolják; a megvilágosodás elérhető egy… A szexuális kapcsolat egyik esztétikus formája által is. 202 - Na, erről beszélgessünk! - csaptam le gyorsan. - Meg kell értenie - magyarázta Quintana -, ez spirituális eljárás. Nincs benne szerepe a vágynak, semmiféle földi szenvedélynek. - Ó, természetesen - mondtam. - Biztosan így van. Másképp nem is fogadnám el! - Vetkőzzön! - mondta. Felállt és végrehajtotta a saját utasítását. Én is így tettem, de a szememet rajta tartottam, miközben végigsiklatta a testén a fehér köntöst. Meztelenül állt előttem. Pazar látványban volt részem. Az erekcióm tovább erősödött. Quintana kihúzott a kupacból egy párnát, a padlóra tette és törökülésben ráültetett. Aztán egészen közel hozzám lépett, és velem szemben leereszkedett. Az ölem fölött guggolt. Odanyúltam, hogy megérintsem a mellét, de élénken megrázta a fejét. - Nem! Csak maradj nyugton. Ne gondolj semmire! Ezt könnyű volt mondani, de annál nehezebb megcsinálni. Még nehezebb volt a kezemet az oldalam mellett tartani, amikor puha, meleg ujjai megérintették buzgón ágaskodó keménységemet, és egyenesen tartották, amíg fölé igazította magát. Lehet, hogy ez az egész csupán spirituális izé volt a számára, de volt ebben a spirituális dologban valami, ami nedvessé tette, és előkészítette a szeretkezésre. Fokozatosan befogadott lágy, szoros testébe, én pedig gyönyörködve szuszogtam. - Csss! - csitított. - Ürítsd ki a telkedből a vágyat! Elmélkedj a lelkek csatlakozásáról! Beszéd közben egyre mélyebbre és mélyebbre engedett magába, amíg végül a combjaimon ült, és teljesen beletemetkeztem káprázatos testébe. - Quintana… - hörögtem. A légzésem egyre gyorsult, a szívem vadul kalapált, a kezem erősen reszketett, hogy megérinthessem valahol, bárhol. Képtelen voltam mozdulatlan maradni. Finoman megcirógattam formás, puha combját. 203 - Nem! - mondta ismét, és elvette a kezemet a testétől. - Nyugton kell maradnod! El sem tudtam képzelni, hogyan csinálhatják azok a jógik. Lehetetlennek tűnt számomra, hogy az ember csak ül, nem csinál semmit, és nem csökken sem a vágya, sem az erekciója, hanem éppen ellenkezőleg. Csinálnom kellett valamit! A lehető legfinomabb módon megfeszítettem a combizmaimat, és enyhén felfelé toltam a csípőmet. Éreztem, hogy még mélyebbre merülök a testébe. Quintana kinyitotta a száját, kétségkívül azért, hogy ismét rám szóljon, de feddő szavak helyett halk nyögés tört elő a torkából. Ez bátorítólag hatott rám, és kissé erősebben ringattam magam. - Nyugton kell maradnod - mondta Quintana, szinte könyörögve. - Nem szabad… - Nem tehetek róla - válaszoltam. - Érzem a lelket, Quintana. Érzem az istent magamban! Te is érzed, Quintana? - Még erősebben ringattam. - Ó… - nyögte, - Ó, nem… ó! Sötét szeme, amelyet eddig a messzeségbe fúrt, mintha a végtelenségen elmélkedett volna, kitágult és kissé elhomályosodott. Aztán hirtelen zokogó nyögést hallatott, és velem együtt ő is mozogni kezdett. A melle finoman ringott, csodás combja ívben feszült, amint követte a testem ritmusát. - Igen! - lihegte, és minden egyes döfésnél felnyögött. - Ó, igen… igen… Csináld! Ekkor végre rátettem a kezemet és végigsimítottam sima combját, az oldalát, majd a mellét. Finoman gyúrni kezdtem a finom dombokat. Az ujjaim között dörzsölgettem a bimbóit, és még erősebben mozogtam. Hátravetette a fejét, kinyitotta a száját és hatalmasat sikított. - Ó, Jézusom! - kiáltotta. Aztán körém fonta a karjait, megszorított, magával húzott, és előrerántotta a testemet, miközben hanyatt vetette magát. Miközben átfordultunk, valahogyan sikerült együtt maradnunk. Immár ő volt alul, én fölötte, és továbbra is benne voltam a testében. Felemelte a lábait, és majdnem függőlegesen kinyújtotta, majd amennyire csak tudta, széttárta. Mindent bedobtam. És ő is. A lábai felemelkedtek és körém fonódtak. Még sosem szorított láb olyan erővel, mint az övé. Vadul tekergő teste felívelt a padlóról, újra és újra megrázkódott, mialatt a szájából ömlő szavak érthetetlen zagyvasággá olvadtak össze, majd hamarosan éles, hangos sikoltás szakadt ki belőle, amely végül elhalt. - Te szemétláda - mondta Quintana, miután lecsillapodott a légzése. - Ezzel beleavatkoztál a belső utazásomba, és megakadályoztad a lelki előrejutásomat. Visszavetetted a folyamatot, mielőtt teljesen megvilágosodott lény lett volna belőlem! - Tényleg én okoztam? - kérdeztem. - Sajnálom, de… - Csináljuk újra - szakított félbe.

fel